k. Augus
Tiësto karrierjét jelentős mérföldkövek szegélyezik - az első DJ, akinek stadionbéli fellépésére több mint 25000 jegy fogyott el két egymást követő este. Traffic című slágerével nagyot aratott, 23 év után ez volt az első instrumentális szám a toplisták élén szülőhazájában, Hollandiában. Delerium Silence remixe, Sarah MCLachan vokáljával, az első house szám volt, amit nappali adásban sugároztak Észak-Amerikai rádión, (nemzetközi dancefloor himnusz lett, és nyolc hétig szerepelt a brit top 10-es slágerlisták élén). Élőben játszott emberek milliárdjai előtt az Atléták Parádéján, az Athéni Olimpia hivatalos nyitóünnepségén. Eget rengető sikereinek ellenére, Tiësto még mindig két lábbal jár a földön; a zeneszerzést és előadást többre tartja, mint az érte járó jutalmakat.
A technikai mágusként és a kütyük szerelmeseként elhíresült James Zabiela dj- és produceri munkája kiemeli a világ legnépszerűbb sztárjai közül. Játszott már öltönyös japán üzletembereknek a legújabb cédés keverő promótálásán, vagy hatvanezer ember előtt Dél-Amerikában, és ezek között szinte minden elképzelhető helyzetben és helyen.
Az ifjú James még apja lemezboltjában kapta el a lüktetést. Kezdetnek nem volt ez rossz, hiszen a southamptoni dj-tanoncot mindenkinek bemutatták, aki csak betért a boltba.
Sikert sikerre halmoz már a kezdetekben is: a Muzik Magazin rangos, Bedroom Bedlam dj-versenyét is megnyeri, majd a környék klubjait túljátszva Sasha meghívta dj-ügynökségéhez, az Excession csapatba, ahol együtt pörgetett Lee Burridge-dzsel, Steve Lawlerrel és Sander Kleinenberggel. Ezek után már nem sok dolog menthette meg Ibizától és a New York-i Pachától.
Hóna alatt zenékkel teletömött laptoppal, effektezőkkel, cédékkel és minden egyéb trükkös felszereléssel indult világkörüli hódító útjára. A Renaissance-nál megjelenő válogatáslemezei ugyanúgy sikeresek, mint kislemezei, említhetnénk őket sorban: Robophobia, Weird Science, Human, vagy a legutóbbi The Perseverance EP.
2007 februárjában összeállt Nic Fanciullival, hogy közösen megalkossák Oneone dupla válogatáscédéjüket, melyen az értő műgonddal kiválogatott számok mellett kettejük közös szerzeményei is megtalálhatóak.
Sasha, a Röyksopp és a Depeche Mode kérte föl remixek kérésére. Azóta olyan masszív klubslágereket adott ki, mint az Alcatraz vs Paul Woolford Erotic Love-mashupja, vagy a Charlie May és Sasha Seal Clubbing-jának Seal Squeal-remixe, mely a Beatport és a Dj Download eladási listáinak első helyezését vezette hetekig.
2007-ben a legjobb brit dj-nek jelölték a Dj Mag legjobb brit lemezlovasait megszavazó versenyén, és tizenhetedik helyre rangsorolták a Dj Mag top-százas évértékelő listáján.
Alig túl a harmincon a holland DJ/producer karrierje máris az egekben szárnyal, hisz 2007-ben megkapta a világ legjobb DJ-jének járó elismerést a szakma Oscarjának számító Dj Mag Top 100 díjkiosztón.
Ki ő? A világ egyes számú trance DJ-je.
Legfontosabb pillanat: 2007-ben a világ legjobb DJ-jének járó elismerést kapja a szakma Oscarjának számító DJ MaG Top100 díjkiosztón.
Legnagyobb dala: Shivers
Amit érdemes tudni róla: State Of Trance című rádióműsorát hetente több mint 6 millióan hallgatják világszerte.
Érdemes megnézni: klikk!
Fontos, mert Tiesto éveken át tartó uralmát sikerült végre valakinek megtörnie, hanem mert a díjban az elmúlt tíz év kemény munkája rejlik. A több, mint 350.000 szavazó véleménye azt mutatja, hogy albumai, mixlemezei, évek óta hallható rádióműsora (melyet több, mint 40 rádió sugároz hétről-hétre a világ minden pontján) az évtized vége felé közeledve az elektronikus tánczene egyes számú figurájává tették őt. Ugyan a trance tette őt naggyá, mégsem érzi, hogy a műfaj fogságában vergődne. "Az emelte ki a trance-t a többi műfaj közül, hogy képes magába olvasztani electrót, minimalt, bármit... Egy rakás meghatározás létezik a trance-re, de számomra ez továbbra is csak dallamos elektronikus zene marad, ami lehet bármi a progresszívtól a technóig. A lényeg, hogy ne légy a saját stílusod rabja, ne korlátozd a kreativitásod! " - nyilatkozta. És ez a hitvallás süt minden produkciójából, ennek köszönheti, hogy legutóbbi 12 megjelenése egytől-egyig a holland TOP 40-ben végezte, hogy az Armin Only néven futó megapartijain rendre több mint 10.000 rajongó gyűlik össze.
http://stage.arminvanbuuren.com
Kezdetben csak iskolai partikon játszott.
1990-1993-ig egy kis klubban lépett fel renszeresen, ahol a soul-tól a hip-hop-ig, acid-et, house-t, és még kommersz zenéket is játszott. Meglehetosen vegyes közönsége volt, így nem tehetett fel egész estén keresztül egy stílust.
1993-1995-ig vezetoje és egyben rezidens dj-je a Spinclub nevu techno/house klubnak.
Ezután ismerkedik meg Sven Vath-el, aki meghívja játszani a híres frankfurti OMEN klubba, ami Sven klubja.
1995-tol rezidens dj az OMEN-ban.
Az Omen után nagy hírnévre tett szert és ezzel egyidoben kezdte el gyártani saját zenéit is, /lásd: alul/, melyek az Audio records-nál és sok más kiadónál jöttek ki. Késobb alapította saját kiadóját, a CLR-t. /Chris Liebing Rec./
Azóta bejárta Németország összes városát és klubját, valamint a világ számos országában játszott.
Kedvenc eloadói:
Marco Carola , Cari Leckebusch, természetesen az Audio records muvészei, Advent, Luke Slater, Richie Hawtin, Surgeon
Kedvenc kiadói:
Svek, Drumcode, Tresor, Kanzleramt, Audio
Egy nemrég készült interjúból idézve: "mostanában sok Depeche Mode-ot hallgat , szereti Madonná-t. Dub-os dolgok közül Rockers HiFi, Portishead-at és Massive Attack-ot. A Mole kiadó a kedvence. Mostanában nincs ideje gyakorolni hobbijait, egyébként szereti a baseball-t, a síelést. Öt évig amerikai focizott." (m47)
John Digweed-et még az is ismeri, aki nem kíséri különös figyelemmel a dance szcéna történéseit. Nem kell ahhoz megszállott elektronikus zene-imádónak lenni, hogy az ember fülének ismerősen csengjen a Bedrock alapító neve. A neves angol dj-producer ugyanis szó szerint egyike a legjobbaknak, sőt, sokak szerint ő maga a djk dj-je. Nos, akármit is gondolunk erről, egy dolog tény: Digweed alig tizenhárom év alatt annyi mindent csinált, ami másnak egy fél életre elég lenne. Teljesítménye szuperlatívuszokban mérhető.
Ha megpróbáljuk megragadni pályafutásának lényegét, akkor 1993-ig kell visszakanyarodnunk. Azóta gyártja szakadatlan lendülettel mesterfokon a jobbnál jobb mixeket, remixeket illetve saját zenéit. Alighogy ismertté vált, máris New Yorkban, a patinás Twilo lemezjátszói mögött találta magát - Sashával egyetemben. Nem véletlen ez az egybeesés, hiszen együtt készítették el a mára legendássá vált 1994-es Renaissance-mixet. Rajta Leftfield, Inner City, M People... Remek belépő a sztárvilágba. Digweed-re rögtön felfigyeltek a korszak legnagyobbjai: Danny Tenaglia, az Underworld és a New Order is örömmel kérte fel remixre az ifjú titánt.
S hogy miből lett a cserebogár? Erre valahol az angliai Hastings-ben kereshetjük a választ. Ott nőtt fel a kicsi John, akit már 15éves korában magával ragadott a korabeli világ acid-house őrülete. Ott és akkor olyannyira rabjává vált az egyedi hangzásvilágnak, hogy az általa felállított minőségi mérce a mai napig követendő példa valamennyi dj és producer számára. Szép teljesítmény egy tinitől, nemde? Persze tehetséggel születni kell. Ugyanakkor jól tudjuk, az isteni adottság nem minden. Azzal bánni tudni kell. Mint ahogy a hirtelen jött népszerűséggel is. John Digweed természetes szerénységgel viszonyult a sikerhez, és ez máig jellemző rá. Pedig van mire büszkének lennie: 2001ben az olvasók szavazata alapján első lett a DJ Mag top 100-as szavazásán. Elismertsége azóta sem ismer határokat, és bár több időt tölt dj-zéssel, producerként is hihetetlenül figyelemreméltó. Máig ő az az ember, aki mind populáris körökben, mind underground viszonylatokban elismert. Jó választás, bárhonnan is nézzük. Népszerűsége magánemberként is csodálatos, szakmai eredményei egyenesen páratlanok e szcénában. Az általa alapított Bedrock három különböző, mégis összefüggő kreativitást képvisel: zenei kiadó, reklámügynökség és produkciós stúdió egyben. A becsület kedvéért hozzá kell tennünk, a Bedrock mint védjegy, nem egyedül John Digweed-nek köszönhető: emberünk Nick Muirral jegyzi a sikereket. Érdemes tudni, hogy Bedrock arra érdemes 'ifjoncokat' pártoló hozzáállásának köszönhetően oly művészekkel lett gazdagabb az elektronikus zenei földkerekség, mint Danny Howels, Jimmy Van M, Chris Fortier vagy épp Phil Thompson. Digweed mindig is jó orral választotta ki az igazi értékeket. Az imént felsorolt úriemberek mellett többek közt Rui Da Silva-ra és POB-re is így talált rá. A Bedrock a mai napig arról híres, hogy széles köröknek mutatja be a vérbeli, valóban progresszív underground hangzást. Nagy köszi érte!
Minőség, kreativitás, feddhetetlenség. Hova fokozzuk még?! Renaissance, Bedrock, Northern Exposure, Global Underground.. -megannyi édes emlékű kiadvány vagy party, ami az ő nevéhez kötődik. No és a saját dalok: Heaven Scent, For What You Dream Of... - a hozzájuk kötődő Trend és Trainspotting filmekről nem is beszélve... de ugye nem akarunk elérzékenyülni véletlenül sem...
Vissza a tényekhez és fejezzük be gyorsan a Digweed-disszertációt.
Kiss FM. Na ugye, hogy mond valamit. Legalább oly nagy rajongótáborral rendelkezik szerte a planétán, mint a BBC Radio 1, csak míg ez utóbbit Pete Tong nevével fémjelzik, addig a Kiss FM egyértelműen John Digweed-et juttatja eszébe legelőször a hallgatónak.
Valóságos csoda - bár a Vatikánban ezt nem jegyzik -, hogy főszereplőnk mindezzel együtt, vagy épp az elhangzottak ellenére még mindig szerény alázattal áll a porondra.
Találékony, fantáziadús, időtálló, makacs, pontos, izgalmas, rejtélyes, óriási.
John Digweed a djk dj-je. A legszebb az egészben, hogy ő nem gondolja így. Július hetedikén csak nekünk játszik, úgy ahogy eddig soha; úgy ahogy, arra ki tudja, lesz-e több alkalom: Sasha-val közösen.